Nem kéne lemenni innen, itt kéne maradni örökre

Az erdő májusban a legszebb, ami azzal együtt is igaz, hogy mindig a legszebb. Nincs olyan, amikor nem a legszebb. A május mégis egy magaslati pont ebben a folytonos katarzisban. Győrffy Ákos írása.

p

59

2

50

Az értelmes beszédre már nincs igény – elérkeztünk a permanens ricsaj poklába

Amikor Szabados György aggodalmának adott hangot a „demokratikus berendezkedést” illetően, még nem láthatta mindazt, amiben ma élünk. Nem láthatta, de sejtette, nagyjából mi fog következni.

p

47

1

90

Ez a Konklávé olyan, mint egy hosszú Facebook-bejegyzés – szólhatna kóbor kutyákról ugyanúgy, mint Magyar Péterről vagy Orbán Viktorról

A katolikus egyház „tartalomgyártója” nem e világból való. Ez a mi nagy szerencsénk. Ha nem így lenne, tényleg hagyhatnánk a fenébe az egészet. Győrffy Ákos írása.

p

28

2

26

„A Szűzanya volt”, mondta szárazon és leíró jelleggel, magától értetődő természetességgel – mosolygott rá, intett, aztán eltűnt a fák között

Néztem ki a konyhaablakon, nem tudtam mit mondani. Sokáig nem tartott a csend, mert hirtelen másról kezdett beszélni, talán a vakondokról, amik kitúrják az eperpalántákat a konyhakertben. Győrffy Ákos írása.

p

39

1

37

Az emberiség történetében példátlan fordulópont jött el – még csak hasonlót sem ismerünk

Olyasmi eddig nem fordult elő, hogy a valósággal való kapcsolatban tömeges méretekben álljon be törés. Vagy nem is törés, inkább tömeges elfordulás. Győrffy Ákos írása.

p

35

1

82

Itt bizony diktatúra van – nem, sajnos nem a Karmelitára gondolok, onnan nem látok diktatúrát előgomolyogni

Ideje volna észrevenni, hogy minek is tapsolnak oly sokan mostanában. A kötelező érvényű felismeréseknek, mondanám most finoman és visszafogottan. Győrffy Ákos írása.

p

58

1

72

Magyarországon „szörnyű szellemi sötétség honol”, kivéve Budapestet – Schiff András egy mondatára

Adódik a kérdés: Schiff András vajon mennyire érti azt, amit játszik? Mennyire érti Bachot, mennyire Bartókot, mennyire Beethovent? Győrffy Ákos írása.

p

115

17

539

Ilyen formátumos költők ma már nincsenek, és attól tartok, nem is lesznek. De ne legyen igazam – Tolnai Ottó halálára

Minden ugyanolyan fontos. Valamiért minden nagyon fontos. Ez a mondat járt a fejemben, miután félretettem a könyveit és kimentem a kertbe. Győrffy Ákos írása.

p

8

1

7

Most majd kiderül, hogy az erdő, ahová szüntelenül vágysz, mit tesz veled így – a szokásos kellékek nélkül

Persze nem az erdőről volt és van szó, hanem magamról. Nem az erdőt érzem majd nyomasztónak, hanem magamat. (Nagyböjti sorozatunk III. része.) Győrffy Ákos írása.

p

27

1

34

„A Földközi-tenger kapcsán nem túlzás azt állítani, hogy egyetlen centimétere sem tiszta” – végleg elvágtuk magunkat az eredetünktől

A forrást, amelyből a hellén, a római és a később ezekre épülő kultúrák születtek, ihatatlanná tettük. Győrffy Ákos írása.

p

35

4

70

„A nő: tetőtől talpig élet. A férfi: nagyképű kísértet” – megjegyzések a női jelenlétről

A Duna nőnemű, ahogy a tenger, az óceán is nőnemű. A legtágabb értelemben vett természet is nőnemű. Ez az én becsípődésem, rögeszmém, bár korántsem csak az enyém. Győrffy Ákos írása.

p

34

7

183

Az erdőkről – és nem a Trump–Zelenszkij-találkozóról

Egy százhúsz évig növekedő fát két perc alatt vágunk ki a kiváló láncfűrészeinkkel, hogy keressünk rajta párezer forintot. Aki ehhez a botrányhoz asszisztál, az létrontást követ el. Győrffy Ákos írása.

p

32

2

39

„Smároltam a sráccal, aki ghostingolt”, „cicit villantottam a mátra-libegőn egy német családnak” – gondolatok a Házasság hetéről, a házasságról és Orsolyáról

Kissé erőltetettnek érzem ezt a valaminek a hetét, valaminek a napját. Most jól elrontom itt ezt az egészet, pedig milyen fennkölt sorokat írhatnék erről az egyébként nagyon is komoly valamiről, ami a házasság.

p

59

3

124

„Akkora erejű tűzvihar kerekedett, amilyet mindaddig senki nem tartott elképzelhetőnek” – 80 éve bombázták Drezdát

Aki járt már Drezdában, jól tudja, milyen levegőt árasztanak a romhalmazokból rekonstruált óvárosok. Az ember olyasmit lát, ami már nincs ott. Mintha a túlélők gigantikus paravánokat toltak volna a nekropoliszok elé. Győrffy Ákos írása.

p

20

1

59

A „Sehol se otthon” hitelesen mutatja meg, hogy Dylan mennyire nem fért bele semmiféle kategóriába – megnéztük a Bob Dylan-filmet

Egy öntörvényű, rimbaud-i figura karrierjének első éveit meséli el James Mangold új filmje, amely igazán kellemes meglepetés lett – nem kis részben Timothée Chalamet-nek köszönhetően. Győrffy Ákos írása.

p

5

1

6

A legnagyobb baj az, hogy ezek a mondatok nélkülözik a részvétet, a megértés szándékát – Krasznahorkai László svéd interjúja kapcsán

A szellem embere nem mondhat efféle olcsó közhelyeket, nem járhatja át a szavait ez az arroganciával kevert elitista színezet. Győrffy Ákos írása.

p

55

6

123

„Nagyon sokan meg fognak vetni azért, amit mondok, de én egy proli dolognak tartom a nyaralást” – néhány gondolat egy Kassai Lajos-interjúhoz

Szerintem Kassainak elég sok mindenben van igaza – a lényeges dolgokat illetően általában igaza van. Egy valami lóg ki itt a képből, de az nagyon kilóg. Győrffy Ákos írása.

p

46

10

162

Őt olvasva valami olyasmiben részesülhetünk, amit talán beavatásnak lehetne nevezni – 125 éve született Fekete István

Fekete István az idill írója volt, és ez még akkor is igaz, ha tudható, hogy életművében bizony felbukkannak olyan események, amelyek az idillel nehezen volnának összeegyeztethetők. Győrffy Ákos írása.

p

30

1

97

„A halstatti kultúra” – A magyar kultúra napjára

Én mindig elszomorodom, amikor évente egyszer a tudtomra adják, hogy ma van a magyar kultúra napja. Az év többi háromszázhatvannégy napján vajon mi van? Győrffy Ákos írása.

p

13

1

9

„Nem azért mennek a munkatársak pont a Mandinerbe, mert okosak, ügyesek, jó stílusuk van, és újságot akarnak írni”? – Levél-féle Konok Péternek

Kérdezhetnéd persze, hogy minek beszélek itt önmagamról, amikor te vagy a levél címzettje. Azért, kedves Péter, mert megszólítva érzem magam. Általad érzem megszólítva magam. Győrffy Ákos írása.

p

63

3

89